[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Odafut az anyjához és átöleli*
Kérlek maga ne tedd ezt velem!!!Én nem bírnék ettől a világtól,és töletek elszakadni.De a másiktól sem tudok olyan neheze megvállni.-mondta sírva*
Inuyasha inkább kussolt* |
Mikor magához tért szóhoz sem tudott jutni!
anya ezt mért mondod?szerintem úgyan úgy élhetek itt is,én nem tudnék elszakadni ettől a világtol de a másiktól sem.
szerintem igaza van szólt InuYasha. |
Azonban Kagome anyukája meghallotta, mert Inuyasha túl hangosan beszélt. A kíváncsiságtól hajtottan megállt az ajtó előtt és várt, így Kagome szavait is hallhatta. Nem akarta felizgatni terhes lányát, így nem szólt róla senkinek, hogy mit hallott. Magában igazat adott a fiúnak, érezte, képtelen lenne nem szeretni a lánya gyermekét, örült, hogy a lánya el akarja neki mondani az igazat, de azt is érezte, hogy Kagoménak igen nagy áldozatot kell hoznia ezért a kapcsolatért és a gyermekéért, így aggódott.
Anyuka: Örülök, hogy nagymama leszek, de azért egy kicsit aggódom, elég fiatal vagy még, kislányom...
Kagome: Ezért lesz szükségem a te segítségedre és Inuyasha támogatására, de képed leszek rá. Nagyon megszerettem a gyermekem, már nem mondok de róla!
Anyuka: Igen nagy áldozatot kell hoznod a családodért... hiszen egy félszellem családja csak a középkorban létezhet. Persze attól még a családod maradunk és...
Kagome az utolsó mondatot már nem is hallotta, a hír, hogy csak a középkorban élhet ezentúl, annyira letaglózta, hogy elájult... |
majd eltették magukat másnapra!
|
- Anyu, valami fontosat kell elmondanom... - kezdte Kagome.
- Igen, mi az? - kérdezte Kagome anyja
- Hát... az... én... - habogta Kagome. Nem merte neki elmondani az igazságot. Kagome ránézett Inuyashára, aki szólni akart, valószínűleg el akarta mondani Kagome anyjának, hogy mi a helyzet, de ezt megakadályozva megfogta a fiú kezét. Az ránézett, mire Kagome sokatmondóan megrázta a fejét.
- Mindegy, nem fontos - hazudta Kagome. Az anyja a szemébe nézett, majd elmosolyodott és így szólt:
- Ahogy gondolod. - majd elfordult és tovább főzött.
Később Kagome szobájában...
- Miért nem mondtad el neki az igazat? - kérdezte Inuyasha.
- Nem mertem... Olyan sok mindent tett értem, és én így hálálom meg? Csalódna bennem, és többé nem szeretne!
- Hogy mondhatsz ilyet? - kérdezte Inuyasha emelt hangon - Ő az édesanyád, mindig szeretni fog. És tudom, hogy a gyerekünket is szeretni fogja.
Kagome ránézett Inuyashára, akinek a szeme se rebbent, majd néhán perc után így szólt.
- Igazad van, köszönöm. Holnap megmondom neki.
Inuyasha bólintott, majd megcsókolta Kagomét.
|
Inuyasha azonban a nagy meglepetéstől képtelen volt megszólalni. Még nem fogta fel teljesen, hogy apa lesz. Kaede közben magához térítette Kagomét.
Kagome: Mi történt? Hol vagyok?
Inuyasha: Kagome ne haragudj hogy úgy ordibáltam...
Kagome: Áh semmiség csak mostanában ingerlékeny vagyok...
Inuyasha: A baba miatt?
Kagome: Jaj ne! Ki mondta el neked?
Sango: Ne haragudj Kagome véletlen volt...
Kagome: De még nem akartam világgá kürtölni...
Inuyasha: Ez egy csodálatos hír, hogy volna szíved eltitkolni?
Kagome: Inuyasha, te tényleg örülsz neki?
Inuyasha: Hát persze! Igazán büszke vagyok rá!
Kagome: Akkor már csak a családomnak kell megmagyaráznom...
Inuyasha: Hazaviszlek és elmondjuk együtt az örömhírt!
Kagome: Rendben, köszönöm Inuyasha!
Inuyasha a hátára vette Kagomét és elvitte a csontok kútjához, beleugrott és ölben bevitte a lányt a házba. Kagome anyukája épp a konyhában főzött.
Kagome mamája: Szervusztok gyerekek! Épp pizzát sütök. ugye maradtok ebédre? És minek köszönhetjük ezt a hirtelen látogatást?
Innen folytassa akinek van érdekes ötlete XD innen elég jól lehet folytatni szerintem!)
Jemina (még csak először írtam, remélem azért nem lett rossz...) |
Hogy akarodneki mégis elmondani?
Sango ahogy ezt kimonta akkor léptek be az ajtón InuYashák.
Mit hogyan kell nekem elmondania?
Áh semmit felelt kagome riattan.
na persze ,nekem nyugottan elmondhatod .
szerintem jobb lesz ha mi kimegyünk ,szólt kaede anyó!
rendben felet sangó,ez rádis vonatkozik szerzetes.
na kivele, miről kell tudnom?
á nemojan különös instant tészta vásárvan othol,vágta rá ,de tudta hogy ez cseppetsem hihető.
szerinted úgy nézek ki mint egy hülye aki ezt beveszi?!
gondolat:nemmerem neki elmondani,milessz ha ő nemakarja, milessz ha elutasít,nem nemfogmenni.
azzal kirohant az ajtón.
InuYasha dühösen rontott ki a kunyhóból.
na jó most utánna megyek és megmondom neki a magamét ,minden hülyeséget habog ahejjet hogy az igazat mondaná.
InuYasha ezt nemkéne szólt sangó.
te ebbe neavatkozz bele.
majd a lány után ment.
kagome egy tó partyán űlt és gondolkodott.
de ezt a mélázást InuYasha ordibálása törte meg.
mégis mitképzelsz csakúgy elrohansz ha,mi a fenéjért kell hazudozni mégis mire jó, mértnem birod elmondani amit akarsz.
InuYashábol csak úgy törtek elő ordibálva a szavak,kágome szeme könybe lábad és ordibálva felelt.
egykicsit semm könnyű elmondani mit akarok főleg hogy lehet nemtetszene.
majd elakart rohanni ,de InuYasha megfogta a kezét és vissza húzta, kagome próbálta kitépni magát InuYasha karja iból de ez ojan sok energiátt elvett tőle hogy a félszellem karjaiban össze omlott és elájult.
InuYasha nagyon megiett és elvitte vissza káedéhez.
mikor belépett sangó neki rontott. mitcsináltál vele te féleszü ,én semmit én csak jól oda montam a magamét, erre elgezdett sírni és elakart futni de vissza rántottam és elájult.
sangó szájából csak úgy ömlöttek a szavak és ojat is kimondott amit nem kellet volna.
hát persze hogy elájult nemlátod mennyire kimerűlt, hiszen terhes!
Ami félszellemünk ezen nagyon ledöbbnt,ezt akarta mondani ,én meg csak ordibáltam mint egy bolond ,időtsem attam neki ,sőt szóhoz sem hagytam jutni én ostoba.
|
Kikyou,szerinted leszek olyan bolond ,hogy megmondom hol a tekercs.
Tudod jól hogyha valaki felbontja a tekercsen lévő pecsétet,egyuttal megnyitja a pokol kapuját.
Szerinted énezt nemtudom ,szerinted mimásért kellene.
Kikyou teis jól tudod hogy azzal nemváltoztatsz a multon,és a lelked sem lessz könnyebb de neked lelked ,sőt szíved sincs már, nem azvagy aki egykoron voltál.
Talán ezeket mind elvesztettem,de érzéseim vannak és azok azt sugják hogy magammal kell vinni ezt a férfit a pokol méjére.
Sajnálom Kikyou, a tekercset továbbra sem adom oda.
Akkor meghalsz!
Azzal Kikyou egy nyilat lött ki Michiyo felé,de hírtelen egy másik nyílvessző tünt fel, és elsodorta Kikiyou nyilát.
Ez mi a fene?!Kagome volt az szegény lány televolt vérző sebekkel de idáig jött .
Kikyou varázslata kezdett halványodni InuYasha felett ,ugyan is kagome megzavarta a koncentrálásban azzal hogy kilőtt egy nyílvesszőt.
InuYasha ezt kihasználva, hogy elméje nemál Kikyou hatása alatt ,eloldotta a kötelet és előrántotta a tessaigát.
Kikyou InuYashára nézett ,aki még félig kába de tudatánál volt.
Kikyou én nem megyek se hova,sajnálom de te már nem az a nő vagy akit egykoron szerettem.
Értem meghaltam, és már nemkellek erről van szó!de ezt már orditva monta.
Nem ,de te már nem az vagy aki voltál ,és ezt te is jól tudod,tudod hogy az érzéseim nem mulnak el megmaradnak mint egy szép emlék.
Mint egy szép emlék?
igen.mert már egy másik nő van az életemben, rá mindig minden ben számithatok.
Tudtam,az a kis alávaló fruska.de nem, én nem elégszem meg ennyivel,én nemleszek csak egy szép emlék.
Azzal Kagome felé emelt egy nyílvesszőt és kilőtte,szerencsére kagome időben elugrott.
A lány szerencsétlenségére pont egy szakadék közelében ált és egyenesen oda zuhant,amire Kikyou azt hitte hogy meghalt.
De nem,Kagome egy kiálló fagyökerébe kapaszkodottmeg és próbált átlendűlni a melette lévő szírtre ,hogy onnan vissza mászhasson.
Eközben Kikyou InuYasha felé emelte nyilát és készült kilőni.
InuYasha most velem jössz,és mikor kiakarta lőni valami nagy gyorsasággal furódott a hátába ,egy szent nyílvesző ,kagome nyila megölte kikyout.
Kagome tudta, hogy ezzel nagy fájadalmat okozott a félszellemnek,de neki InuYasha élete fontosvolt mert szerette.
De nemtudta hogy nézzen ezután a szemébe,jobnak tartotta ha elmegy.
De hírtelen valaki megfogta a kezét.
Kagome most ott ált szemtől szemben InuYasháva ,és csak annyit tudott mondani ,sajnálom nemakartam megölni.
Semmi baj,Sőt köszönöm neked Kagome ,kikyou képeslett volna engem és téged is megölni.
Nembírt bele törődni a sorsába, de hála neked békében nyugodhat.
Majd InuYasha Kagoméra nézett és megcsókolta,Kagome én azt szeretném ha mindig velem maradnál,én mindig itt leszek veled InuYasha.
InuYasha ,szerintem ma már neinduljunk el megkeresni a többieket ,táborozzunkle itt és ellátom a sebeidet.
Rendben.
azzal itt tábort vertek.
Kagome ellátta InuYasha sebeit és bekötözte őket,de InuYasha látta kagome egyik nagyon vérző sebét ,és ragaszkodott hozzá ha ő ellátta ,akkor most viszonozni fogja.
De kágome nemengette neki ,mert ahoz lekelett volna venni e a blúzát és Kagome amijen szégyenlős volt,nem mintha InuYasha nemlátta volna már egyszer kétszer véletlen meztelenűl Mirokunak hála de akkor is.
De InuYasha annyira akadékoskodott hogy végül be adta a derekát és megengette a félszellemnek hogy ellássa a sebeit.
InuYasha mikor végzett valami furcsa érzés fogta el,megbabonázta Kagome bársonyos bőre és teste minden egyes része.
Nem bírt tovább magával és elkezte végig csókolni Kagome nyakát,amin a lány meglepődött.
Mitcsinálsz?
Azt amit egy kapcsolatban szokás.
Majd letépte Kagome melltartóját és elkezte maszírozni a lány melleitt.
Szegény lány nemtudta mitcsináljon mert már nagyon is kezte élvezni a dolgot.
InuYasha ledöntötte Kagomét és úgy fojtatta ,lehúzta a lány fehérnemüjét és nyelvével kezte kényeztetni kedvesét.
Kagome erreszinte már annyira elélvezett ezt halk nyögésekkel jelezve kedvesének.
Nemis kellrtt több ,InuYasha behatolt a lányba és egy vad éjszakát töltöttek eggyütt.
Reggel egymás melett ébrettek.
Mostmár jólenne indulnunk ,szólalt meg Kagome.
Rendben.majd össze szedték cuccajikat és elindultak.
Kagoménak akkor ugrott be hogy nem védekeztek ,de hát ez a középkor itt még semmi ojan nemlétezik amit használhattak volna és minden ojan gyorsan történt.
Kagome egész úton ezen gondolkodott ,mivan ha teherbe esett, akkor hogymondja el,ezzel megváltozna az egész élete.
Inuyasha látta hogy Kagome nagyongondolkozik és odaszólt.
mi a baj,min gondolkozol?
Kagoménak nemis kelett több hogy elkezdjen hazudozni,mert azt nem mondhatta hogy lehet gyerekünk lessz ,mert nem védekeztünk,amit InuYasha nemértett volna,kivéve azt hogy lehet gyerekünk lessz.
Kagome 1 hónap mulva elégfurcsán érezte magát ,és nem is menstruált de ha 1 hónapot kimarad az még nem baj a roszúl lét az meg biztos elkapott valamit de csak azt hitte.
Kagome már csak akkor kezdett aggódni mikor már a 2 hónapban sem jött meg.
Ez nem lehet! most már tuti terhes vagyok.
és azzal elment egy patikába hogy vegyen egy tesztet amit elég könnyen megszerzett mert már arany kártyás vásárló volt.
a teszt be bizonyitotta kagome valóban gyermeket várt.
de ezt nem csak ő vette észre hanem Kaede anyó jól tapasztalt szeme is.
mikor kagome vissza ment a középkorba kérdőre is vonta a lányt egyedül még sangó volt ott mert a fiuk elmentek tüzi fáért.
Kagome szerintem már te is rájöttél amire én .igen.
Persze sangó ebböl egy kukkot sem értett.
kérlek mondjátok érthetően.
Hát jó de sángó meg kell igérned hogy kis ideig titokban tartod.
jó rendben.
Tudod én terhesvagyok.
hogy mi?
Kagome hisz ez csodálatos!
igen tudom.
és InuYasha tudja már mert gondolom ő az apa?!
még nem de egyen lőre még szeretném titkolni ha lehet.
rendben megértem.
Vajon hogy fogja Kagome ezt a jóhírt közölni a családjával és InuYasáva?
hát nem lessz könnyü de minden hamarosan kiderűl.
|
Jaken:Megszerzem Kikyo parfümjét!!!! |
Mindeközben Jaken egy poros úton sétálgatott erősen gondolkodván...
A Tessaiga megszerzésén gondolkodott...
Nem jött rá a megoldásra....
Vagy mégis? Ihletet kapott....
És ezután a pillanat után határozottan ment az úton, nem csak lézengve...
Terve volt, aminek megvalósításához egy újabb terv kellett...
Ezt tervelteki :P....
By Renkotsu
*Bocs, de fél 1-kor többre nem futotta* |
| Miközben lefolyt a beszélgetés, Kayako elvitte Rint. Rin: Hová megyünk? Kayako: Figyelj rám. Én egy boszorka vagyok. De nem kell aggódnod, nem vagyok gonosz. Tudod mielőtt anyám meghalt, azzal bízott meg, hogy keressek egy lányt, aki segít nekem, a gonoszok pusztításában. És... Te leszel az a lány! Rin: De én Sesshomaru-sama-val akarok maradni!!! Kayako: Jaj Rin... Tudod... Sesshomaru-sama, már egy másik lányra vigyáz. Rin: NEM IGAZ!!! Ő MEGÍGÉRTE HOGY VELE MARADHATOK ÖRÖKKÉ!!!!! Kayako: Rin… ha nem hiszel nekem, akkor gyere! Rin: Hova megyünk? Kayako: Elviszlek a bátyámhoz, hogy az Ő szájából halld, hogy már nem kellesz neki!!! *A 2 lány elindult, de Rin szíve összeszorult, és még könnyezett is* Rin (magában): Mi van ha tényleg nem kellek neki többé? Lehet, hogy Jaken nagyúr is elfelejtett? Nem! Az nem lehet… |
-Ki vagy te? - kérdezte félelemtől remegő hanggal InuYasha.
- A nevem InuTaisho. Ha nem tudnád, én vagyok az apád, a Nyugati Birodalom mindenható ura, míg csak élek.
InuYasha lábai, mintha földbe gyökereztek volna. Egyszerre sok volt neki ennyi információtömeg. Kapkodta a fejét jobbra-balra, el sem tudta hinni amit látott és hallott ezekben a percekben. A nagy inuyoukai Kagome felé fordult, majd némi gondolkodás után megszólította:
- Mondd halandó, mi a szándékod?
-Miről beszélsz?
-Sesshoumaru a bizalmába fogadott téged...
- De apám!... - szólt közbe ingerülten Sesshoumaru, de a hatalmas szellem csendre intette.
- Elég legyen! Szánalmasak vagytok mindannyian! Évek óta a kétségek mezején jártok, pedig látszik, hogy kinek hová húz a szíve... - mondta kissé idegesen, majd rámutatott InuYashára. - Neked Kikyo mellett van a helyed! Érte sóvárogsz, mióta csak megláttad. Ha sikerül egyesítenetek a Szent ékkő szilánkjait, újra teljes életet élhettek, hiszen a kővel visszaadhatjátok e nőnek az életét.
Kagome feszült figyelemmel hallgatta a monológot, és rá kellett jönnie, hogy a szellemnek igaza van. Ő csak egy hasonmás, egy olcsó utánzat, aki nem érhet fel a papnő erejéhez, szépségéhez, lelki tisztaságához. Fölösleges koloncnak érezte magát a percnyi gondolatok hevében, és rá kellett jönnie, hogy semmi keresnivalója ezen a vidéken. Kikyo hallgatott. Ő is figyelte az eseményeket, és határtalan nyugalommal töltötték el a youkai szavai. Végre nem kellett harcolnia ezzel a furcsa lánnyal, hiszen InuTaisho szavai valószínüleg felnyitották fia szemeit. Elégedett mosollyal nézte Kagome kétségbeesett, szomorú arcát, látszott rajta, hogy nevetni tudna örömében. Sesshoumaru viszont félt. Félt, hogy elhangzanak azok a szavak, amiktől a legjobban tart. Lágy szellő táncolt végig a tájon, meglengetve pár virágot, és ágacskát. Az új kezdet lusta szellőcskéje volt ez, végigsimította az ezüst-fehér fürtöket, úgy, hogy a szellemnek már nem maradtak kétségei. Tudta mi következik...
-Sesshoumaru! - dörrent InuTaisho hangja. - A te párod halandó kell, hogy legyen. Így szól az ősi jóslat. Remélem elfogadod a bölcsek akaratát.
- Senkit nem érdekel az én véleményem? - szólt közbe ingerülten Kagome.
- Lányom, te az imént döntöttél a sorsod felől.
- Miből gondolod, hogy te vagy az a halandó? - kérdezte gúnyosan Sesshoumaru.
- Egyértelmű nem? Különben meg nem tudom mi a kifogásod ellenem... az előbb még viszacsókoltál...
- Csak mert a helyzet úgy kívánta... - mentegetőzött a szellem.
- Mielőtt még visszaszaladnál a világodba... Jobb ha tudod, hogy Kikyo nem érintheti a Szent ékkövet. Neked még vissza kell szerezned, és ehhez szükséged lesz a barátaidra, legfőképp Michyora...
- Értem. Sejtettem, hogy van még feladatom... De arról szó sem lehet, hogy én és Sesshoumaru...
- Belelátok a szívedbe, halandó! És a fiaméba is... Nektek szükségetek van egymásra, mint a növényeknek éltető vízre.
Végre megértették milyen utat szántak nekik a bölcsek, s a sors. Lassan kezdték megemészteni az egész beszélgetés súlyát, de egyelőre nem tudtak tiszta fejjel gondolkodni. InuYasha és Kikyo fáradt mosoly kíséretében indultak el az erdő mélye felé, a félszellem útközben vetett egy megbánó pillantást Kagoméra, aki viszont rá sem nézett. A lány felszabadultabb volt, mint valaha, végre pntosan tudta, és értette a számára kijelölt nehéz ösvényt. Kétkedve gondolt viszont arra, hogy Sesshoumaru képes lesz e szeretni őt... Akárhogyan is, a nagy kutyaszellem nem arról volt híres, hogy kimutatja az érzéseit... Ahogy lépkedtek egyre tovább, úgy nehezedett a lekükre valamilyen megmagyarázhatatlan szorongás, s mire kiértek az erdőből, baljóslatú felhővé nőtte magát.
Hogyan tovább?
by: Sasuke XD (remélem tetszett) |
| Ekkor megjelent Rin, és értetlenül nézett a verekedő lányokra Ők észrevették Rint és abbahagyták. Rin kezét egy KB 15 ével lány fogta. Fekete kimonó volt rajta, és az arcán nem látszódtak érzelmek. Rin: Sesshomaru nagyúr! Ő itt Kayako! Egy hozzád hasonló bácsi azt mondta hogy ő a te húgod! Sesshomaru+Inuyasha: MIII??? /a 2 fiú egymásranéztek, és megdöbbentek, de Sesshomaru nem annyira mint Inuyasha. (Hát mégis csak ő SESHOMARU XD) Inuyasha odament Rinhez, és leguggolt. Inuyaha: Hogy nézett ki az a bácsi? /Rin nem tudott válaszolni, mert Kayako válaszolt helyette is XD Kayako: Tán nem emlékszel apánkra? Bizony bizony... Miután anyád meghalt, apánk találkozott egy nővel... és gondolom nem kell elmesélnem hogy hogyan születik a baba? Csak apánk nem tudta hogy az anyám... nem halandó volt, és szellem sem... /Itt mindenki elbizonytalanodott. Inuyasha nem értett semmit, Sesshomaruval egyenértékben, csak Sesshomaru ezt nem nagyon mutatta XD... Inuyasha: Hát akkor mi volt??? /Kayako csak mosolygott, és előrehalytotta a fejét, és a hosszú fekete haja a szemét eltakarta. Hirtelen nagy széllel megjelent Kayako háta mögött az apja (nem jut eszembe a neve tehát most... Inumaru lesz XDXDXD.) Inumaru: Ő egy boszorka volt! Inuyasha+Sesshomaru: MIIIIIIIIIIIII??????????????????????
|
Inuyasha:Ha..ha....bármit csinálsz vele....én...én..Sesshoumaru....én..meg...meg...
Kagome:Halálra dadogod vagy mi??
Sesshoumaru:Ugyan már egy szánalmas félszellemtől kellene megijednem......
Kagome:Jah..és Kikyo elkenődött a sminked........
Kikyo ijedtében az arcához kap.
Kikyo:Te...kis......
Inuyasha befogja a száját.Kikyo viszont elkezd kapálózni,majd beleharap a félszellem kezébe.Mindenki elképed,hogy Kikyo ilyet csinált.
Kikyo:Nos....most,hogy mindenki engem figyel.....-odarohan Kagoméhoz és elkezdi húzni a haját DE Kagome se hagyja magát!!!Még a két papnő a földön verekszik a két fiú megrökönyödve bámul előre.
Aiko(hát elég nagy ökörséget írtam,akinek nem tetszik az nyugodtan mondja meg!) |
Inuyasha: -Nem!!Röhögök!!!-nem látszik?!!!-
Kikyo: Jólvan na!!Üvöltözzél Kaede anyóval!!De ne velem!!
Inuyasha: Bocs,igazad van....de Kagome.......
Kikyo:Kagome egy hisztis liba!!Még sminkelni se tud rendesen!!!(Bezzeg én){büszke magára}
Kagome:Gyere Sesshim!!Mutatok neked valamit!!{mitsemsejthetően rákacsint Sesshire..)
InuYasha: Mit mutatsz neki????
Hajrá!!!!
Norina^^ |
*Inuyasha elkezd könnyezni*Kagome..miért...?
Azért mert te csak Kikyout szereted..szóval mr nem érdekelsz..
*Kagome szorosan Sesshoumaruhoznyomja magát és mgcsókolja újból*
*Kikyou:*Te szívtelen dög!Inuyasha..te ...sírsz..?*ráborul Inuyashára és átöleli*
Renako/rem nem lett oan xar/ |
Ez ollllllllllllyan valószínűtlen... |
*az ij eltalálja Inuyashát aki összeesik*
-Kagome....miért...*-és esdeklően nézett a lányra*
*Mert..mert???Még ezt kérdezed???*és Kagome sátáni kacajt hallatott*Mert szeretlek...de számodra csakis Kikyo létezett.....*és elővett egy nyilat amelyet az idegre helyezett*De hát Kikyo te szeretted volna ha Inuyasha veled tart a túlvilágra*mindta mert látta hogy a papnő letérdel és kiveszi a nyilat a félszellem hátából*
-Ez igaz...de nem így...most már látom nem gyógyíthatom meg......mert te lőtted a nyilat..*
*ebben a pillanatban Sesshoumaru jelent meg*
*De szánalmas még egy gyenge halandó is képes volt megsebezni az én öcsémet*
*Kagome hirtelen ötlettől vezérelve odament a youkai-hoz pipiskedet......és megcsókolta*
-Kagome ne.......*de csak egy erőtlen nyöszörgés jött fel a torkán a félszellemnek*
Sesshoumaru pedig átölelta a lányt................
Aiko(hát nem vmi jó,de legalább visszatértemXD) |
*Kikyou vöröslő szemei szinte világítottak a sötétben*
- Inuyasha az enyééém!! *dühösen kilőtt egy nyilat Kagome felé, aki az utlsó pillanatban el tudott ugrani. Pár másodpercig megrettenve, remegve feküdt a földön, majd erőt vett magán és fölállt*
- Fruska! *Kikyou folyamatosan támadta Kagomet, aki már több sebet is kapott, amikor hirtelen a papnő összeesett, szeme vörös csillogása pár pillanatra eltűnt...*
- I..Inuyasha!? *egy pillanatig magához tért, majd megint úrrá lett rajta a gonosz és támadni kezdte Kagomet.*
- Mi volt ez? olyan furcsa.. ez nem ő! Ő nem ilyen! *gondoklkozott Kagome*
- Kikyouuu!! *Inuyasha próbál szabadulni, de nem tud* - Ébredj föl Kikyou!! Ez nem te vagy!! *kiszabadul a lálekrablók fogságából, és szorosan átöleli a papnőt* - Ne csináld!
* Kagome féltékenyen áll és szemeiben megcsillan pár könnycsepp. Kikyou villódzó szemei újra barnává változnak. A két test sírva öleli egymást az éjszakában.*
- Inuyashaaaa!!! *Kagome sikítva ordít a kutyaszellemre* - Mért csinálod ezt? Hisz megtámadott!! Inuyasha... *zokog*
*Meglazul Inu szorítása amitöl Kikyou azonnal összeesik. Inu utánna kap, és fölhúzza. Ölébe veszi és lassan elsétál vele* -Sajnálom Kagome...
- Inuyashaaaa!!!!!! *még egy messzi faluban is hallani Kagome keserves sikítását. Ílyát remegve fölemeli*
- Szeretlek Kikyou! *hallattszik halkan a kutyaszellem szava*
- Meghalsz!! *Kagome kilövi a nyílvesszőt, ami egyenesen a kutyaszellem felé száguld...*
By.: Chii |
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
